Ellenállás a mediációval szemben
Forrás: Lege Artis
Írta: Virág András
Megjelenés időpontja: 2011. november 4.
Mediátorok képzésével foglalkozunk. Képzéseinket áthatja résztvevőink lelkesedése és elkötelezettsége a mediáció módszertana mellett. Gondot csak az jelent, amikor szupervízióra kerül a sor, és résztvevőinknek szembesülnek azzal, hogy egy valódi esetet kellene mediálniuk. Első kérdésük: "De honnan szerezzünk esetet?"
A mediációval szembeni ellenállásokat résztvevőink beszámolói és saját tapasztalataink alapján gyűjtöttük össze.
Az ellenállások okai
Lehet a pártállami autoriter társadalomra hivatkozni. Lehet sajátos "kuruc" attitűdöket emlegetni. Valószínű, hogy sok mindenben igazunk is lenne, de nézzük meg a kérdést közelebbről. Mi az, ami ennek a világon egyre szívesebben alkalmazott demokrácia technika terjedésének nálunk útját állja.
A mediáció módszere, szemlélete még mindig új Magyarországon. Sokan vannak, akik hosszan elnyúló, rendezetlen, sok időt és energiát felemésztő konfliktusuk dacára sem fordulnak mediátorhoz, mert
- minden újtól félnek, vagy legalább is tartanak. Nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék a módszert, hogy azután a megfelelő információk birtokában dönthessenek alkalmazásáról.
- annyi minden új van a világon. Hol ezzel, hol azzal keres meg valaki. Annyi átverésről hall az ember. Jobb nem próbálkozni ilyesmivel. Csak a pénzem kell nekik.
Vagyis feltehetően társadalmunkban nagyfokú bizalmatlanság van minden újjal szemben ahelyett, hogy körültekintő óvatossággal, de nyitottan közelednénk az ilyen "új" módszerekhez.
Van aki azért nem megy mediációra, mert
- nem AKARJA, MERI a saját kezébe venni a sorsát. Talán nincs önbizalma hozzá, talán nem tanulta meg mi a módja, fél, hogy többet árt magának, mint amennyit elérni tud. Nem tanulta meg az asszertív viselkedést, így nem is tudja, hogyan lehet kiállni önmagáért, igazáért.
- TART a másik féltől, és nem gondol arra, hogy egy semleges harmadik fél jelenlétében mindenki erősebben kontrolálja indulatait.
- BIZONYTALAN nyerni se tud, lemondani sem akar. Nem tudja, hogy a mediáció éppen abban lehet segítségére, hogy olyan "közös nevezőt" találjanak vitapartnerével, amelyiknél minden szereplőnek igényei, elvárásai teljesülnek anélkül, hogy ez a többiek érdekeit sértené.
- BEFOLYÁSOLHATÓ. Attól tart, a mediáción meggyőzik a másik fél igazáról, és ő amilyen jó szívű, engedni fog, amit aztán megbán. Nem tudja, vagy nem hiszi, hogy a mediátor nem ad tanácsot, nem tesz javaslatot, nem hoz döntést, azaz nem befolyásolja őt.
- nem szívesen TÁRULKOZIK fel. Azt gondolja, hogy ahhoz, hogy megértsék őt a mediációs helyzetben a mediátor is és a vitapartner is személyiségének és életének belső, másra nem tartozó titkait is meglátják, kifigyelik. És különben se vájkáljanak benne. Nem tudja, hogy a mediáción fontos dolog az őszinteség, de senki sem kívánja tőle, hogy diszkrét, vagy általa intimnek tartott dolgokról beszéljen.
- meg van győződve saját 100%-os igazáról. Annak kell történnie és úgy, ahogy ő gondolja, ő akarja.
- meg van győződve saját 100%-os igazáról, a másiknak is kell, hogy legyen annyi esze, hogy ezt belássa, ha meg nincs, akkor minden hiába.
- meg van győződve saját 100%-os igazáról. Ezt mindenkinek el kell ismernie, és a másik félnek is be kell látnia. Erre csak egy fórum alkalmas, a bíróság.
- nem tudunk konfliktust kezelni együttműködő módon. Vagy elkerüljük a konfliktust, pl. úgy, hogy magunk előtt is letagadjuk, vagy engedünk a másiknak, csak ne legyen vita, veszekedés, vagy rátukmáljuk a mi akaratunkat, ehhez sem kell mediátor. A kérdés csak az, meddig tarhatóak az ilyen megoldások?
Talán a fentiek végig- és továbbgondolása segít mindannyiunkat leküzdeni ezeket az ellenállásokat, melyeket nem lehet jogszabályokkal letörni vagy feloldani.
